Az Anilogue közönségdíjas filmje, a Buñuel a teknősök labirintusában (Buñuel en el laberinto de las tortugas) nem kevesebbre vállalkozott, mint Luis Buñuel elméjének feltárására a Föld, kenyér nélkül (Las Hurdes: Tierra Sin Pan) című dokumentumfilmjének születésén keresztül. A végeredmény izgalmas, a művészet természetének megértésére tett kísérlet; nem száll azonban elég mélyre ahhoz, hogy igazán megismertethesse a nézővel a filmművészet egyik legizgalmasabb alkotójának valódi mozgatórugóit.
A Buñuel a teknősök labirintusában jószándékú film, melynek nehéz elvitatni a létjogosultságát – ki állítaná, hogy Luis Buñuel vagy a megjelenésekor betiltott Föld, kenyér nélkül nem érdemli meg, hogy mozgóképi, pláne animációs feldolgozást kapjon, de hogy mégis miért pont ezt a szeletét tartották érdemesnek feldolgozni a korábban hollywoodi blockbusterek vizuálmestereként is dolgozó Salvador Simó és szerzőtársa, Eligio R. Montero, arra a választ a film alapanyagául szolgáló képregény adja. Eredetileg Fermín Solís azonos című, 2008-ban megjelent műve állította középpontjába Buñuel filmtörténeti jelentőségű dokuját, mely a Nanuk, az eszkimó mellett elsők között demonstrálta az objektív valóságot ábrázoló dokumentumfilm szubjektív és manipulatív természetét.
Legutóbbi hozzászólások