Hiszel a karma törvényében? Olyan ez, mintha azt kérdezném, hiszel-e a gravitációban vagy az alapvető fizikai törvényszerűségekben. Aki vitatja a karma törvényét, laposföldhívő.
Bizony, bizony, rendszerint csak azok húzzák fel ilyenkor a szemöldökük, akik nem pontosan értik, mit is jelent a buddhisták ősi szabályszerűsége. A karma törvénye nem több mint az ok-okozatiság egymásból következése, az a tény, hogy cselekedeteinknek eredete és hozadéka van. A karma maga a cselekedet, a törvénye, hogy nem marad következmények nélkül.
Az már sokkal inkább hitbéli kérdés, hogy vajon létezik-e jó vagy rossz cselekedet, ami egy felsőbb törvényszerűség alapján jutalmat vagy büntetést hoz magával. Én úgy hiszem, hogy igen. Ha belegondolsz, ez a hit nagyon közel áll a vállalkozói felelősségvállalás gondolatköréhez. Vállalkozóként vállalom a felelősséget a tetteim és cselekedeteim miatt, és – még ennél is tovább megyek – magam teremtem a valóságomat. Nagy szavak. De ha belegondolsz, a hétköznapok apró történetei ott rejtik ennek bizonyítékát. Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád. Ez talán a legközhelyszerűbb megközelítése a kérdésnek, de ha ennél is tovább megyünk, jóval összetettebb kérdéskörhöz jutunk.
Nagyon határozottan hirdetem és tanítom, hogy egy márkáját tudatosan építő vállalkozó nem hazudik. Hiteles, őszinte és átlátható a tetteiben és a kommunikációjában egyaránt. Ha hibázik, beismeri, és tudatosan dolgozik – átgondolt válságkommunikációs eszköztár használatával – azon, hogy visszanyerje ügyfelei, vásárlói bizalmát. Talán Neked is volt olyan tapasztalatod – akár ügyfél, akár szolgáltatói oldalon –, amikor egy hibából néhány jó szó, egy kis odafigyelés, esetleg valamilyen ajándék hatására márkaélmény és egy új hűség alapja lett. A márkaélmény maga a bőséges csere gondolata: adj olyasmit, amit nem várnak tőled, és cserébe a vevő – vagy a karma törvénye? – megjutalmaz hűségével, támogatásával, szeretetével.
Adam Grant az Adsz vagy elveszel? című TED-beszédében rendkívül érdekes dolgokra világított rá ebben a témakörben. Talán elsőre azt gondolnád, hogy az adakozó típusú emberek – szemben a haszonlesőkkel vagy az adást és kapást egyensúlyban tartó játékosokkal – a legkevésbé sikeresek a munkájukban. Részben igazad is van, hiszen a másoknak tett szívességek elviszik az idejüket, energiájukat, így sokszor a saját feladataikra már nem marad erejük. Szervezeti szinten azonban már teljesen mást mutat a képlet: egy vállalkozásban minél több adakozó személyiség dolgozik, minél jellemzőbb a segítő hozzáállás és a tudásmegosztás, a szervezet annál jobban teljesít – igen, a profit szintjén is. Merj adakozó lenni és támogasd a cégedet, hogy minél több adakozó típusú személyiség otthona legyen – különösen annak fényében, hogy Grant tudományos kutatásai azt támasztják alá, hogy egyetlen haszonleső is tökéletesen meg tudja mérgezni a rendszeredet.
Persze adakozónak lenni, rejt magában veszélyeket. Mindig csak adni, adni, adni, sokszor viszonzatlanul, bizony kiégéshez vezethet. Grant erre vonatkozó tippe az „5 perces segítség”. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy mondjuk szívességből összedobnál valakinek egy honlapot, összekötöd őt egy kiváló szakemberrel, aki meg tudja neki csinálni. Vigyázni kell a túlzásba vitt segítségnyújtással – ingyen osztogatni a tanácsokat ugyanis nemcsak azt üzeni, hogy Te egy adakozó vagy, hanem azt is, hogy tökéletesen alulértékeled magadat. Kérd el az árát a munkádnak, hiszen ismered az értékét – de ha Te magad sem hiszed, hogy értékes, hogyan várhatnád el bárkitől.
Hogy jön ez a karma törvényéhez? Talán nem kell elborult spiritisztának lenni ahhoz, hogy átérezzük, hogy az adni és kapni egyensúlyának megteremtésében több van, mint egyszerű biznisz matek. Törekedj a bőséges cserére, és Te is és a céged is többet kap majd vissza az élettől – de húzd meg a határokat, hogy a környezeted legalább annyira tudjon értékelni, mint amire Te tartod magad.