Icíar Bollaín filmje, az Út a királyi operába (Yuli) nem egyszerűen a világ egyik legnagyobb táncosa, a kubai Carlos Acosta fordulatos története, de egy többrétegű filozófiai alkotás is egyben a sorsunk elkerülhetetlenségéről.
Billy Elliot, a Flashdance vagy a Gumiláb hősei dacoltak a szülői nyomással, a társadalmi helyzettel, sőt még egy egész várossal is szembeszálltak, csak hogy táncolhassanak. A mozi hősei a tánccal a szabadságot, az önmegvalósítást szimbolizálják, amiért mindenáron érdemes küzdeni. A valóságban azonban van az éremnek egy másik oldala is. Halász Glória Három tánc című dokuja tavaly három fiatal fiú életén keresztül mutatta meg, hogy a kifejezetten rájuk fókuszáló filmekben mutatott kép a táncosokról bizony igencsak idealizált: a való életben erre a kegyetlenül nehéz pályára lépni egyáltalán nem triviális vállalás.
Legutóbbi hozzászólások