A létezés alkonyával foglalkozó filmek videotékájában külön részlegen találhatók azok a vígjátékok, melyek az elmúlást az élet tökéletes tökéletlenségével és minden apróságban megbúvó csodájával helyezik szembe. Zara Hayes a Pompon klubbal a szintén Diane Keaton nevével fémjelzett Könyvklub parafrázisát adja több konyhafilozófiával, kevesebb szexszel, de legalább annyi életörömmel.
Az utóbbi évtizedekben Hollywood – és a farvizén úszó angol mozi – önálló létjogosultsággal bíró piaci szereplőként tekintve Kalifornia és Florida nyugdíjasaira, a kiöregedő nagy sztároknak jutalomjátékokat osztva készíti sorra az öregkorra humorforrásként, az elmúlásra pedig az életigenléssel szembenálló tanításként tekintő filmeket. Ebbe a sorba illeszkedett az utóbbi években a Vén rókák, a Táncterápia, a Marigold Hotel-filmek, a Könyvklub, de még a brilliáns The Kominsky Method is: ha a halál nem is jelenik meg közvetlenül, fenyegető rémével lebegve hőseink felett, olyan inspirációt ad nekik – és általuk a nézőknek is –, melyekkel felvértezve örömtelibbnek élik meg a sírig még tartó napokat, hónapokat, év(tized)eket.